Kutasi Róbert, a REAC klubigazgatója így emlékszik vissza a mögöttünk lévő szezonra:

Deszka

A REAC csapata nem jutott vissza az élvonalba, ahol korábban négy évet töltött, ezzel a ténnyel kár lenne vitatkozni, nincs más választásunk, gratulálunk a Szolnok csapatának - mint azt egyébként megtettük a REAC- Szolnok mérkőzésen, ahol a bajnokcsapat a REAC játékosok sorfala között vonulhatott a pályára, sőt, még egy szál virág is járt a győzteseknek.
Jövőre még nehezebb dolgunk lesz, hiszen többek között olyan ellenfeleink lehetnek, mint a Diósgyőr vagy a Nyíregyháza-de a legnagyobb ellenfelünk, akárcsak idén, saját magunk leszünk.
A saját árnyékunk, szentimentalizmusunk, illúzióink, jóhiszeműségünk, naivitásunk.

Felébredtünk.
A tulajdonos is, az igazgató is - mintha deszkával hátba vágtak volna.
A deszka persze ártatlan.
Az is, amelyet egyesek Rákospalotán csak ugródeszkának akartak használni, de az is, amelyet többen WC deszkának tekintettek REAC mezben.

Július 5-től megkezdődik egy új REAC kialakítása.
Keressük a hat évvel ezelőtti Kapcsos Vincét, a válogatottságig jutó Polonkai Attilát, a romlatlan Horváth Gábort, az életéért küzdő Fehér Zoltánt, a bizonyítani akaró Bárányos Zsoltot…
Szerethető, eredményes, sikeréhes, tisztességes, alázatos, motivált csapatot akarunk.
Nihilistáknak, megélhetési futballbűnözőknek a REAC nem nyújt tovább megélhetést.
Pedig a REAC biztos egzisztenciát és előrelépést tud adni, a pályán és az életben egyaránt.

Akik élnek a lehetőséggel, azok között van, aki a REAC-ból indulva ma havi több millió forintot is tud keresni a futballal, vagy éppen kétdiplomás mérnökként boldogul a középpályán és az életben.

Akik nem éltek a lehetőséggel, azoknak a történeteit egy kisfröccsért nemsokára a kocsmában lehet hallgatni, hogy már éppen jelentkezett a Fradi és az Újpest meg a Debrecen, de az a hülye edző nem tette be, azon a rohadt göröngyön megpattant a labda, meg aztán az a súlyos sérülés pont a legrosszabbkor, és különben is, protekció az egész, dögöljön meg minden futballvezető, hogy nem vették észre egy ilyen zseninek a tehetségét, akinek az apja is megmondta, hogy nála nagyobb talentum senki sincs talán, aki úgy lát a pályán mint a Lipcsei, aki oda rúgja, ahova akarja, szeme van a lasztiknak, nem is forintos labdák azok, hanem plusz áfa,és a fejelés, ahogy a gyerek felmegy, bólint, szegény Kocsis Sanyi, ha látná, de persze a rüsztje sem gyenge, parádé, amikor a nagykereszteket rúgja, aztán elfut a szélen, bead és befejeli…

Vége a mesének.

Kutasi Róbert

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.